Mit is ír a Wikipédia?

Vermes Éva 1939. február 9-én született, édesanyja Heisz Olga, édesapja Vermes Ferenc. Az alsó tagozatban sokat betegeskedő kislányt 10 éves korában egy bentlakásos vidéki szanatórium-iskolába adták, itt figyelt fel irodalmi tehetségére magyar tanára. Tizenévesen, majd fiatal felnőttként az íróasztalának írta első zsengéit, regénykezdeményeit, és bár titkárnőként, titkárságvezetőként, később a Mahart felnőttképzési referenseként civil foglalkozása volt, mindvégig íróként szeretett volna nyomot hagyni a világban. Felnőttként először népművelő-könyvtárszakos főiskolai végzettséget, majd pedig az ELTE Bölcsésztudományi Karán egyetemi diplomát szerzett. Az 1980-as évek közepén nevezték ki az V. kerületi Vöröskereszt vezetőjévé, és így került kapcsolatba a Magyar Vöröskereszt hivatalos lapjával, az akkoriban egymillió példányban megjelenő Családi Lappal. Külsős szerzőként jelentek meg itt első írásai, majd az akkori főszerkesztő, Sárdi Mária a lap munkatársai közé invitálta. Itt elsősorban a vidéken élő embereket bemutató szocio-riportjai, valamint a Hólabda elnevezésű sorozatban megjelent nagyinterjúi tették ismertté a szakmában, és népszerűvé az olvasók között. Fenákel Judit írónővel közösen hónapról hónapra felváltva írták a Családi Lapban megjelenő Szerelmi regényt, amelynek történetét az olvasók is alakíthatták. Vermes Éva így írt az alkotói útról, amit bejárt:

„
Tizenöt évesen (még a pliocén korban, 1954-ben) már munkakönyvvel rendelkező dolgozó nő voltam, így hát rengeteg vargabetű – és az estin szerzett érettségi, majd diploma megszerzése – után, igencsak érett felnőtt koromban vezérelt a jó sorsom a Családi Lap szerkesztőségébe, ahol huszonegy boldog évet töltöttem. Attól fogva a hobbim - az írás - főfoglalkozásommá vált. És kinyílt a világ! Munkám során bejártam az országnak - ahogy a sláger is mondja - minden zegzugát. Vendégeskedtem cigányputrikban és miniszteri fogadószobákban, találkoztam jó és rossz sorsokkal, és megtanultam, hogy a boldogság személyiségfüggő.[1]
 ”
 

A kilencvenes évek elejétől irodalmi antológiákban jelentek meg novellái, elbeszélései, irodalmi értékű meséi. A fecskék délre szállnak című, önéletrajzi ihletettségű regényét 2005-ben jelentette meg a Móra Ferenc Könyvkiadó, majd ennek a regénynek mintegy folytatása az Egymásba zárva (2009). Ez utóbbiról írta könyvkritikájában Kellei György:

„
Vermes Éva – akarta, nem akarta – bestsellert írt, amelyet lehetetlen letenni, muszáj falni, képtelenség szabadulni Sára, Nikó és a többi ember sorsától.[2]
 ”
 

Az írónő már dolgozott a regénytrilógia harmadik részén, amikor 2010 tavaszán a végzetes betegséget diagnosztizálták nála, aminek következtében két hónappal később elragadta a halál. A festői szépségű és fekvésű balatonalmádi felső temetőben nyugszik.