(1939-2010)

Budapesten élek, és nagyon kötődöm ehhez a városhoz. Ám erősen kötődöm a Balatonhoz is (vagyis inkább a páromhoz, akinek ott van műterme.) Így hát a Budapest-Balatonalmádi-Budakalász-háromszögben zajlik az életem.

Kalászon az életem ajándékai élnek: Tamás fiam a családjával. Három unokám gondoskodik arról, hogy derűs legyen az életem.

Hűséges természet vagyok, ragaszkodó. Társhoz, munkahelyhez - és természetesen az álmaimhoz is. Tízévesen, vagyis gyerekfejjel döntöttem el, hogy újságíró (és író!!!) leszek. Tizenöt évesen (még a pliocén korban, 1954-ben) már munkakönyvvel rendelkező dolgozó nő voltam, így hát rengeteg vargabetű - és az este szerezett érettségi, majd diploma megszerzése után, igencsak érett felnőtt koromban vezérelt a jósorsom a Családi Lap szerkesztőségébe, ahol huszonegy boldog évet töltöttem. Attól fogva a hobbim - az írás - főfoglalkozásommá vált. És kinyílt a világ! Munkám során bejártam az országnak - ahogy a sláger is mondja - minden zegzugát. Vendégeskedtem cigányputrikban és miniszteri fogadószobákban, találkoztam jó és rossz sorsokkal, és megtanultam, hogy a boldogság személyiségfüggő.

A nyolcvanas évektől kezdtek megjelenni újságokban a meséim is és gyűjteményes kötetekben a novelláim. Később Terád vártál címen riportkötetem jelent meg, majd a Melyik szívünk dobog című úgynevezett "szerelmi levelező" könyvecském és az Álmok ura című önálló mesekötetem. Aztán megszületett a lelkemben egy regény, ezért a Családi Lap főszerkesztői székét felcseréltem a "szabadúszással". Na nem ilyen egyszerűen, ahogy ezt itt most leírom, de végülis csak-csak megszületett A REGÉNY! Azt a címet kapta, hogy A fecskék délre szállnak. De a fecskék vissza is jönnek: mert ők is hűségesek! Mint ahogy én is a görögországi Szkutari nevű kis halászfaluhoz, ahová a párommal nagy szerencsémre egyszer eljutottam, aztán megint, aztán megint, aztán megint. E hely szelleme vezette a tollamat, vagyis ott született a regény, melynek hősei nem is annyira a benne szereplő személyek, hanem maga a Sorsszerűség - amiben hiszek.